Wow.

Hűha. El is felejtettem szinte, hogy van egy blogom a wordpress.com-on is
Vicces visszaolvasni a régi írásaimat. Amikor még kislányos zavaromban valaki olyanért voltam oda, aki egy nagy idióta a valóságban ..
Azóta sokat tanultam. Nagyon sokat. A szerelemről. Lehet, sőt biztos, hogy még mindig nem tudok mindent, de sokkal többet tudok róla, mint akkor. Komolyodtam. Ezt pont tegnap mondták nekem. Végülis jó hallani, mert szerettem volna. Nem akartam az a kis fruska maradni aki voltam. Oké, van még mit fejlődnöm, de azért már jobb. Sokkal. Ezekben az éveinkben fejlődik ki igazán a személyiségünk és ez marhára meglátszik. Ami 1 éve tetszett, már nem tetszik. Legyen szó zenéről vagy ruháról. Dehát ez azt hiszem teljesen rendben van.
Már 17 éves vagyok, nem sokára 18. Haladok a felnőtté válás útján. Nem szeretnék felnőni, de muszáj. És ezt nagyon is érzem. Egyszer mindennek eljön a maga ideje, ha akarjuk ha nem. Sajnos.
Az utóbbi pár napban döbbentem rá, hogy bizony változtatnom kell. Az egész mindenhez való hozzáállásomon és a stílusomon is, hogy ne legyek olyan bunkó paraszt sokmindenkivel. Meg kell tanulnom kontrollálni az érzelmeimet. Nem szabad nagyon hamar felidegesíteni magamat, nem szabad nagyon hamar elsírni magamat. Az utóbbi már egész jól megy, az előbbin még van mit csiszolni.